Hírek

Építőipari Nívódíjban részesült az egyetem két impozáns épülete

2014.05.15

A Nyugat-magyarországi Egyetem két épülete, a Ligneum Látogatóközpont és a Természeti Erőforrások Kutató Központ, közös pályázat alapján Építőipari Nívódíjban részesült. A bronzkeretes réztábla, amely Asszonyi Tamás szobrászművész alkotása, folyamatosan és az idők végezetéig hirdeti, hogy 2013-ban született egy ilyen elismerés. Az avatásra 2014. május 7-én, ünnepélyes keretek között került sor.


 

A Nyugat-magyarországi Egyetem környezettudatos szemléletét közvetítő két új létesítménye – külső megjelenésben, igényes belsőépítészeti és arculatkialakítási megoldásokkal – példaértékű tervezői és kivitelezői munka. A soproni campus területén elhelyezkedő két impozáns egyetemi épület kiemelkedő példája az új szemléletű, XXI. századi építészeti felelősségnek és megközelítésnek. Az Építőipari Nívódíjat odaítélő bizottságot kamarák, szakmai szövetségek, a Magyar Művészeti Akadémia, egyesületek és alapítványok képviselői alkották. A szakmai bizottság az épületegyüttest a kivitelező pályázata és a helyszíni bejárás alapján középület kategóriában méltónak találta a rangos díjra.

A díjátadó ünnepségre a Nívódíjat alapítók képviselői és a bíráló bizottság tagjai mellett meghívást kaptak azok a szakemberek is, akik a megvalósításban – az előkészítő munkában, a pályáztatásban, tervezésben, kivitelezésben, műszaki ellenőrzésben – részt vettek, a funkciók szerinti működést biztosítják.

„Ez egy építészetileg jól megfogalmazott és jól kivitelezett, használatában pedig eredményes projekt” – mondta köszöntőjében Prof. Dr. Faragó Sándor, az egyetem rektora. „A tartalom, a forma, a küldetés és a megnyilvánulások egysége, egymást támogató rendszere mind ezt bizonyítják. Az igazi próbát mindig a felhasználás, a valós működés jelenti. A funkciók beváltak, működnek, ennek igazolása, hogy a Ligneum Látogatóközpont ugyanabban az évben, amikor megkapta az Építőipari Nívódíjat a formáért, megkapta a tartalomért is az elismerést. „Az év ökoturisztikai Látogatóközpontja” lett 2013-ban, Magyarországon. A megrendelő számára ennél nagyobb öröm és elismerés kevés lehet.”

Az egyetem rektora a rendszer megálmodásában és az egész folyamat véghezvitelében intézményvezetőként nagy örömmel és felelősséggel vett részt. A tervező és a kivitelező irányában egyetlen kérése volt, hogy egyetlen fa sem eshet áldozatul az építkezésnek. A beruházás természetvédelmi területen valósult meg, amely Magyarország legnagyobb fajtagyűjteménye. A 17 hektáron – ami a dendrológiai taxonokat illeti – 1000 faj és cserjefaj található, melyek megőrzése az intézménynek törvényi kötelessége. Beszédében szólt a természetközeli élet előnyeiről, a természet és a természetes anyagok felhasználásának pozitív üzenetéről. Kifejezte köszönetét egyrészről azoknak, akik az értékelés során művészeti, építészeti és funkcionális oldalról értékelték az épületegyüttest, másrészről azoknak, akik a megvalósításban tevékenyen és együttműködően részt vettek. A sikeres megvalósítás egyik záloga az volt, hogy a problémánál mindig a közös megoldást, a kompromisszumokat keresték, nem a felelősöket.

 

Khaut András a kivitelező vállalat, a Fertődi Építő és Szolgáltató Zrt. részéről a komoly szakmai elismerés szervezeten belüli jelentőségéről beszélt, amely mérföldkő volt a lassan 60 éves cég életében. Büszkék arra, hogy a létesítményeket sikerült a tájba illeszteni, így szinte összekapaszkodnak a természeti környezettel, visszatükrözik a természetet. Az egymást társként kezelő másfél éves időszak alatt sikeresen létrejött a projekt céljait szem előtt tartó produktum.

Az egyetem rektora kiemelte a tervező kiváló együttműködését, aki megálmodta azokat a kívánalmakat, amit a megrendelő részéről megfogalmazott. A látogatóközpont üzenetei harmonizálnak a belsőépítészeti tartalommal, éppen úgy, ahogy a kutatóközpont belső funkciói is harmonizálnak az építészeti megvalósítással. A tervező kompromisszumkészsége megmutatkozott abban is, hogy a megvalósítás során – a költségek miatt – faragni kellett az elképzeléseken. Mindezt úgy tette meg, hogy a szakmai és művészeti elgondolások nem csorbultak lényegesen. Így a megvalósítás során teljesültek a megrendelői, tervezői elképzelések.

Az Építőipari Mesterdíj Alapítvány részéről Golda János Ybl-díjas építész, egyúttal a Magyar Művészeti Akadémia építőművészeti tagozatának képviselője méltatta az épületeket.

A minden korábbinál több pályázat beérkezése és a kialakult nagyon erős és komoly mezőny bizonyította a belső törekvéseket a minőségre, a jobbításra. A bíráló bizottságnak több, mint 30 épületből kellett kiválasztania a legkiválóbbakat. Több vidéki egyetem is pályázott a címre, így az építőipar szellemi megújulási vágya mellett az egyetemek révén, annál tágabb szellemi megújulási, fejlesztési lehetőségei tükröződtek vissza. Az építész továbbá beszélt azokról a vadonatúj kihívásokról, amelyek előtt állunk: „ A hagyományos paradigmák folyamatosan megkérdőjeleződnek, úgy kell megterveznünk az épületeinket, hogy a környezettel újfajta harmonikus és aktív viszonyba kerüljünk. A Ligneum épülete az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet valóságosan és a használók számára is átélhető módon megvalósítani egy létesítményt. Látható, hogy fából készült, faszerkezetű, homlokzata transzparens, valamilyen módon a modern építészetnek a legújabb vívmányai pozitív módon megjelennek benne. Kint és bent összekapcsolódva, együttesen átélhetők.” Az építész felhívta a figyelmet az építtető és a kivitelező aggódó, odafigyelő, felelős hozzáállására. Újfajta építészeti felelősség és megközelítés az a különös figyelem, ahogy az épületet a Botanikus Kertbe, a fák közé illesztették. A XXI. században ugyanis egy sokkal összetettebb, sokkal közösségibb jellegű, sokkal nagyobb odafigyelést igénylő, bonyolultabb paradigma bontakozik ki.

Beszélt arról, hogy közösségben kell gondolkodni, az egyetemek szellemi és anyagi kapacitására kell támaszkodni. Pozitívan kell használni a környezetünket, aktívan és pozitívan kell viszonyulni hozzá, szépnek látni, és ezt a szépséget beengedni a házakba. A szerkezeti anyagok és energiák használatánál is okosan és harmonikusan kell gazdálkodni, az évszakoknak az épülettel kapcsolatos váltakozásaira is oda kell figyelni. „Újra visszajön a szépnek az igénye az építészetbe, amely nem csak a formának a szépsége, hanem a használatnak valamilyen módon való intelligenciája és szépsége.”

Bálint Péter, a bíráló bizottság elnökhelyettese az ünnepség zárásaként átadta a fővállalkozó által megnevezett alvállalkozóknak az Építőipari Nívódíj tanúsítványait.

A bíráló bizottság jelen lévő tagjai és a meghívott vendégek örömmel tekintették meg újra a most már rangos, Építőipari Nívódíjas épületeket.

 

Horváthné Dr. Hoszpodár Katalin

intézményvezető

Ligneum NymE Látogatóközpont